„Yeah, you bleed, just to know your alive”   A fürdőszoba kövén ülve a mozaik csempét bámulom. Fekete, fehér, fekete, fehér. Négyfalnyi világom keserűvé ázott csendjében utat törsz magadnak, befurakszol zsibbadt szemhéjam résein, beleivódsz a retinámba és…

Homlokomat a hűvös üvegnek simítom, hagyom, hogy a forró lüktetést langyossá csitítsa ereimben, kérlelem, hogy oltsa el bennem ezt a lázas vágyakozást, mert nem bírom, hogy itt vagy bennem, oly mélyre ágyazódva, hogy hiába szaggatlak tíz körömmel, reggelre új hajtást hozol.…

Fémesen hideg az egyetlen megoldás, végigsimítom alkarom bőrén, először gyengéd mozdulattal, lassan növelve a nyomást, érzem ahogy átlüktet rajta a feszültség. Óvatosan szakítom át ezt a leheletfinom hártyát aggasztóan vad érzelmeim felszínén, s fájdalmasan…

Hagyom, hogy megérintsen, pedig menekülően feszülnek az izmaim, s megrándulok ahogy közelebb lép. Észre sem veszi, hogy szorosan lehunyom a szemem és fogaim nem a gyönyörtöl kapnak ajkaimba, hogy szemem sarkából hidegen csorog a könny. Megteszem, hogy egyben tartsam ezt a senkinek sem…

Fekete-fehérbe olvadt a minden. Itt ülsz velem szemben, sejtelmes keretbe von a cigarettafüst. Élő, lüktető emlék vagyok, mindené ami szép volt, mindené ami elromlott. Feszengünk a székeken, semleges társalgásba csomagoljuk a fontosat. Láncra vert a rémület, pórázon rángat,…

Nekem kell ez a fájdalom, s nem érdekel, ki mit gondol, melletted sarokba hajítottam sosemvolt normalitásom utolsó foszlányait is. Mert akárhányszor végigsimítom ujjaimat létezésed mélyvörös bizonyítékain, apró máglyák lobbannak a bőröm alatt s reszketve szakad ki…

Csak nézek a lábam elé és jósolni próbálok a fekete-fehér mozaikból, a félelem jégkockaként üli meg a gyomrom, állok mozdulatlan, téged várva. Eltelik pár pillanat nélkülem, mert már itt vagy, s lehunyt pilláim alatt vakító fehérre robban a világ, egyetlen érintésedre…

A szerelem nem boldogságban mérhető. A fájdalom az, ami rideg precizitással, gúnyosan arcodba köpi, hogy mennyire szerettél. A karmolás mélysége a szíveden, mikor kontár mód próbálod az utolsó sejtig kivájni őt magadból egy sötét sarokba kuprodva. Bőröd vörössége, ahogy a…

Már az ajtóban ledobtam a haragot, mint nehéz szövetkabátot, ha véget ér a tél. Az újdonságtól még remegnek ujjaid, s lassan gombolod le rólam a magányt, finoman simitva le a vállamon, a békét csókolva a helyére. Amíg fülembe suttogod magam, lényeged végig siklik a nyakam…

Talán csak a napsütés teszi, vagy a kora esti langyos szél fűszeres illata, de csodás zenére mozdul a szívem és a hosszú nap végén is könnyűek a lépteim. Békére leltem önmagammal és ezt neked köszönhetem, mert tisztábban látszom benned, mint bármely kristálytükörben,…

Pár perccel hajnal után, mikor még reggel sincsen, ébrem fekszem ebben a bűvös sehová nem tartozó pillanatban, a régen otthonnak tartott, ma már idegen ágyban, tested forró vonalával a hátamon. Hiába mozdulok, csak szorosabban vonsz magadhoz, bőrömre égetve kétségbeesett…

Félek tőled, mert már itt vagy, minden tettem visszhangjaként, beleszámítva a lépéseimbe és észre se vettem, hogy tánc nélkül dobtam öledbe mind a hét fátylam. Már nem hazudhatom a közönyt, mert pontosan tudod mikor játszom, hogy nem érdekel, a tükör elé toltál,…

Elnyúlva elefántcsonttornyom hűvös parkettáján a plafont bámulom. Hagyom, hogy minden karcolását bőrömre csókolja, hogy emléke legyek minden meggondolatlan mozdulatnak. Csak itt lehetek igazán valós, nem csupán egy félkész mintára ráhúzott megszegett szabály. Majdnem két…

Megint itt vagyunk, mérföldekről rántott vissza minket a kényszer. Nézzük a másikat és érezzük, hogy túl sokan vagyunk, múltunk még tarkónkra tapasztja fagyos ajkait. Pedig oly hevesen szaggattuk egymásról a gyászruhát, s közben észre sem vettük, hogy már a bőrünkre…

Nem sírok. Reszket a szám. Nem sírok. Összekoccannak a fogaim. Véremben szétáramlik a lebegés, ahogy ujjaid egyre szorosabban markolnak a hajamba s ívbe feszíted a gerincem. Reszket a szám. A jegesen forró szilánkok megáradnak a bőröm alatt. Nem sírok. Ellobbant pupillákkal…

A sötét szoba sarkában fellobban egy kicsiny láng, halványan körülsimogatja az arcom, majd felizzik a parázs és újra aláhull a fekete éjszaka. Az első slukktól, mindig megszédülök, pont úgy, mint az első csókodtól a még álomszagú reggeleken. Élvezettel forgatom a füstöt a…