És van hogy tehetetlen vagy, túl tökéletesek a látszatfalak, s nem hibáztathatod érte őt vagy épp egy másikat. Csak gyűlnek a sebek, fényesen égető fájdalom a gyomorszájadban, s benned rekedt az üvöltés, nincs ami a felszínre hozza, s te egyre csak repedsz, lelkedről kopottan…

Elmúlt egy nyár s megint esik. Hidegen zuhog, s elég volt egy pillantás a kabátodra, hogy megelevenedjen a súlya az ujjaim alatt, ahogy búcsúzóul beléd kapaszkodtam, hogy lophassak még, még egy pillanatot, s a küszöbön túlról jöttél vissza hogy álljon meg még egy percre a…