Csak ülök és figyelem, ahogy körém sűrűsödik az éjszaka, szorosan simul rám a csend által az egyedül, de most már az én hibám, én oldottam ki a súlyos bársonyfüggönyt, hogy nehezedjen közénk, mert még mindig elviselhetetlen a nélküled. Nem hazudhatom rád tovább a mosolyom,…

Furcsa játék ez, s cseppet sem élvezem, mindenhogy fájdalmas, a megélés nem kikapcsolható. Hideg értelemmel elnyomhatod a hiányt, de nekem csak az érzés maradt, s már a kín hívja elő belőlem a nevetést, mert még így is teljesebb vagyok melletted, mint másokkal bármikor. De…

Csak nyelem a visszafojtott érzést, jégkockaként torkomon akadva fullaszt, súlyos kővé válva üli meg a gyomrom. Lassan épülnek vissza a falak, mert oly könnyedén döntöd romba őket, hiába minden küzdelem, eleve elrendelve állok a vesztes oldalon. Éberen forgat magán az…

Egyre csak növekszik a semmi idebenn, feszülve recsegnek a csontjaim, míg körmeim a bőrömbe vájnak, várva, hogy mosson el egy másfajta fájdalom, de a vöröslő félholdak is Téged idéznek. Nem adlak, s nem engedsz, egyetlen érzést szakítanánk kétfelé, de ezt nem lehet…

Még mindig itt vagy, mint bent rekedt lélegzet szúrod az oldalam s hiába mozdulok, nincs jó irány, mindenhogy fájsz, apró tűkkel nyilalsz belém, s hiába szorítom össze a fogam, a könnyeket nem lehet irányítani. Tudtam, hogy ingatag kötélen táncolunk, de csak most, ahogy…