Talán csak a napsütés teszi, vagy a kora esti langyos szél fűszeres illata, de csodás zenére mozdul a szívem és a hosszú nap végén is könnyűek a lépteim. Békére leltem önmagammal és ezt neked köszönhetem, mert tisztábban látszom benned, mint bármely kristálytükörben, mert nem hazudod a legszebbet, csak hogy mentsd magad. Már csak egy lépés választ el és elképzelni sem merem, mi lesz, mikor először simulok a tenyeredbe és e zárt áramkörön keresztül, elsőkézből érezlek át, nem lesz-e elviselhetetlenül gyönyörű, van-e még hova teljesedni. Félek, hogy azonnal függővé válok és közelségedre lábujjhegyen nyújtozik majd feléd minden idegszálam, mert elvesztem menthetetlen. Ezért most inkább lehunyom a szemem és hagyom, hogy Te vezess át ezen a kötélen, míg ereimben zubogva árad a tavasz.