Halkan lépdel végig gerincem mentén a nyugalom, finoman lobog végig ereimben a boldogság, ahogy szíved a bőrömre dobban, s lélegzeted hallgatva olvasztom magamba válaszmosolyod, míg elmerülök a hitetlenül ragyogó kékségedben. Pedig létezem, s játszom rajtad, ezen az…

Ma elraktam a takaród, a párnád, véglegesítve az egyedült, s itt ülök a kínpaddá lett, túl naggyá vált ágyon, kerülve az álmot, s ha nagy ritkán erőt is vesz rajtam az ájulás, szíved ritmusával a fülemben fulladok éberré megint. Lassított öngyilkosság ez, a…

Csak kínzom magam, újra és újra olvaslak, keresve a hibát, míg szürkévé ázik körülöttem a lét, s cseppfolyósan olvad bőrömre a magány. Mindenestül hiányzol, s nem segít, hogy talán Téged is álmatlanul forgat az ágy, mert itt lenne a helyed. A semmi ízével a…

„Yeah, you bleed, just to know your alive”   A fürdőszoba kövén ülve a mozaik csempét bámulom. Fekete, fehér, fekete, fehér. Négyfalnyi világom keserűvé ázott csendjében utat törsz magadnak, befurakszol zsibbadt szemhéjam résein, beleivódsz a retinámba és…

Homlokomat a hűvös üvegnek simítom, hagyom, hogy a forró lüktetést langyossá csitítsa ereimben, kérlelem, hogy oltsa el bennem ezt a lázas vágyakozást, mert nem bírom, hogy itt vagy bennem, oly mélyre ágyazódva, hogy hiába szaggatlak tíz körömmel, reggelre új hajtást hozol.…

Fémesen hideg az egyetlen megoldás, végigsimítom alkarom bőrén, először gyengéd mozdulattal, lassan növelve a nyomást, érzem ahogy átlüktet rajta a feszültség. Óvatosan szakítom át ezt a leheletfinom hártyát aggasztóan vad érzelmeim felszínén, s fájdalmasan…

Hagyom, hogy megérintsen, pedig menekülően feszülnek az izmaim, s megrándulok ahogy közelebb lép. Észre sem veszi, hogy szorosan lehunyom a szemem és fogaim nem a gyönyörtöl kapnak ajkaimba, hogy szemem sarkából hidegen csorog a könny. Megteszem, hogy egyben tartsam ezt a senkinek sem…

Fekete-fehérbe olvadt a minden. Itt ülsz velem szemben, sejtelmes keretbe von a cigarettafüst. Élő, lüktető emlék vagyok, mindené ami szép volt, mindené ami elromlott. Feszengünk a székeken, semleges társalgásba csomagoljuk a fontosat. Láncra vert a rémület, pórázon rángat,…

Nekem kell ez a fájdalom, s nem érdekel, ki mit gondol, melletted sarokba hajítottam sosemvolt normalitásom utolsó foszlányait is. Mert akárhányszor végigsimítom ujjaimat létezésed mélyvörös bizonyítékain, apró máglyák lobbannak a bőröm alatt s reszketve szakad ki…

Csak nézek a lábam elé és jósolni próbálok a fekete-fehér mozaikból, a félelem jégkockaként üli meg a gyomrom, állok mozdulatlan, téged várva. Eltelik pár pillanat nélkülem, mert már itt vagy, s lehunyt pilláim alatt vakító fehérre robban a világ, egyetlen érintésedre…

A szerelem nem boldogságban mérhető. A fájdalom az, ami rideg precizitással, gúnyosan arcodba köpi, hogy mennyire szerettél. A karmolás mélysége a szíveden, mikor kontár mód próbálod az utolsó sejtig kivájni őt magadból egy sötét sarokba kuprodva. Bőröd vörössége, ahogy a…