Furcsa játék ez, s cseppet sem élvezem, mindenhogy fájdalmas, a megélés nem kikapcsolható. Hideg értelemmel elnyomhatod a hiányt, de nekem csak az érzés maradt, s már a kín hívja elő belőlem a nevetést, mert még így is teljesebb vagyok melletted, mint másokkal bármikor. De érdesen hagytuk a széleket, s minden találkozás egy újabb karcolás, ahogy belesimulunk az egymás mellett megtalált önmagunkba. Nem hagysz veszíteni, utat törsz a félelem emelte falakon, mintha itt akarnál lenni, s oly könnyedén rántod le rólam a közönyt, pedig tudod, hogy ellened védtelen vagyok.