Ujjbegyek a hátamon. Kireszket belőlem a sóhaj. Szemhéjaim alá siklik a minden. Megrándulsz a körmeim alatt. Szíved az enyémet duplázza. Szédülök. Mélyvörös bőrömön a megadás. Forró ízű a bódulat. Bensőséges a feloldódás. Zuhanok. Szinte elviselhetetlenül valódiak vagyunk. Átszakítod a felszínem. Zihálva beléd szivárgok. Homályos minden körvonaluk. Örökre Rád harapom magam. Lehet, hogy tragikusan kevés, de legalább igaz.
Igaz
2010.11.03. 10:22Címkék: kattanás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://sidaleerenton.blog.hu/api/trackback/id/tr342419088
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
