Ma elraktam a takaród, a párnád, véglegesítve az egyedült, s itt ülök a kínpaddá lett, túl naggyá vált ágyon, kerülve az álmot, s ha nagy ritkán erőt is vesz rajtam az ájulás, szíved ritmusával a fülemben fulladok éberré megint. Lassított öngyilkosság ez, a…

Csak kínzom magam, újra és újra olvaslak, keresve a hibát, míg szürkévé ázik körülöttem a lét, s cseppfolyósan olvad bőrömre a magány. Mindenestül hiányzol, s nem segít, hogy talán Téged is álmatlanul forgat az ágy, mert itt lenne a helyed. A semmi ízével a…

„Yeah, you bleed, just to know your alive”   A fürdőszoba kövén ülve a mozaik csempét bámulom. Fekete, fehér, fekete, fehér. Négyfalnyi világom keserűvé ázott csendjében utat törsz magadnak, befurakszol zsibbadt szemhéjam résein, beleivódsz a retinámba és…