Hagyom, hogy megérintsen, pedig menekülően feszülnek az izmaim, s megrándulok ahogy közelebb lép. Észre sem veszi, hogy szorosan lehunyom a szemem és fogaim nem a gyönyörtöl kapnak ajkaimba, hogy szemem sarkából hidegen csorog a könny. Megteszem, hogy egyben tartsam ezt a senkinek sem…

Fekete-fehérbe olvadt a minden. Itt ülsz velem szemben, sejtelmes keretbe von a cigarettafüst. Élő, lüktető emlék vagyok, mindené ami szép volt, mindené ami elromlott. Feszengünk a székeken, semleges társalgásba csomagoljuk a fontosat. Láncra vert a rémület, pórázon rángat,…

Nekem kell ez a fájdalom, s nem érdekel, ki mit gondol, melletted sarokba hajítottam sosemvolt normalitásom utolsó foszlányait is. Mert akárhányszor végigsimítom ujjaimat létezésed mélyvörös bizonyítékain, apró máglyák lobbannak a bőröm alatt s reszketve szakad ki…