Csak ülök és figyelem, ahogy körém sűrűsödik az éjszaka, szorosan simul rám a csend által az egyedül, de most már az én hibám, én oldottam ki a súlyos bársonyfüggönyt, hogy nehezedjen közénk, mert még mindig elviselhetetlen a nélküled. Nem hazudhatom rád tovább a mosolyom,…

Furcsa játék ez, s cseppet sem élvezem, mindenhogy fájdalmas, a megélés nem kikapcsolható. Hideg értelemmel elnyomhatod a hiányt, de nekem csak az érzés maradt, s már a kín hívja elő belőlem a nevetést, mert még így is teljesebb vagyok melletted, mint másokkal bármikor. De…