És most valahogy újra van holnap, persze nem lesz édesebb, mint a ma, nem burkolja semmi ragadósan puha vattacukorba, épp oly keserű és magányos mint bármelyik tegnap, de lesz, s Nektek csak ez számít. És én majd mosolygok, kristálygömbként dobom vissza rátok az illúziót, hogy…
Kattanás
it hurts so good...
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
