Állok az esőben, a vízcseppek lassan siklanak végig a gerincem mentén, emlékérintésként egy sosevolt valóságból, fantomujjbegyekkel sétálsz a bőrömön s nem tudok nem reszketni. Várom, hogy tisztára mosson, törölje le sóhajod a fülem vonaláról, s nyakamról fogaid…
Kattanás
it hurts so good...
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
