Csak megyek előre, még visz a lábam, a nem nyugvó belső késztetés szorítja ki az egyik lépést a másik után. De már meglazult az akarat, s a cél, ez a régen oly csodás selyemszalag, megállíthatatlan siklik a föld felé s érintése nyomán ébred bőrömön a rideg nyugalom,…
Kattanás
it hurts so good...
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
