Ez a tükör is meghasadt, s lassan húzva végig ujjaim a fájdalom erein, vörösre festem magam. Hideg nyugalommal figyelem, hogy nem halványulsz, hogy apránként ölsz meg, már csak a végét várom, mikor majd nem fordulsz vissza, s engedsz elmúlnom. Mert most apró szemcsénként pergek le…
Kattanás
it hurts so good...
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
