Csak nyelem a visszafojtott érzést, jégkockaként torkomon akadva fullaszt, súlyos kővé válva üli meg a gyomrom. Lassan épülnek vissza a falak, mert oly könnyedén döntöd romba őket, hiába minden küzdelem, eleve elrendelve állok a vesztes oldalon. Éberen forgat magán az…

Egyre csak növekszik a semmi idebenn, feszülve recsegnek a csontjaim, míg körmeim a bőrömbe vájnak, várva, hogy mosson el egy másfajta fájdalom, de a vöröslő félholdak is Téged idéznek. Nem adlak, s nem engedsz, egyetlen érzést szakítanánk kétfelé, de ezt nem lehet…